Hegyháti Örökség Program

A zalai táj elválaszthatatlan részét képezik a szőlőhegyek. Nem csak azért mert ezek a szőlő- és gyümölcstermesztés tradícionális színterei, számtalan népi építészeti érték (pld. présház) őrzői, védett növények és állatok otthonai, de azért is, mert ezer és ezer emlék, anekdota, történet teremt máig élő kapcsolatot itt ember és táj között.

Sajnos az utóbbi évtizedekben szőlőhegyeink egyre gyorsuló ütemben pusztulnak, sőt egyesek - mint például a szentmargitfalvai Justin-hegy - már teljesen elenyésztek. Azt mondanunk sem kell, hogy velük együtt megszámlálhatatlan érték is megsemmisül, amit passzívan végignézni komoly hiba volna!

A Zala Zöld Szíve Vidékfejlesztési Egyesület  a szőlőhegyek megmentését egyik központi küldetésének tekinti, de nem csak azért, mert természetesen minket is ezer szál köt szülőföldünk hegyhátaihoz, hanem azért is, mert hiszünk abban, hogy ezek fejlesztése képes hozzájárulni térségünk egészének felemelkedéséhez. Miért mondjuk ezt? Többek között azért, mert ma, aki az agráriumban keresi a megélhetését úgy, hogy nem rendelkezik saját földbirtokkal, nagyon gyorsan szembetalálkozik azzal a problémával, hogy itt Muraföldén a termőföld döntő része nagygazdaságok kezében van (vagy tulajdonként vagy haszonbérletként), így nem marad más lehetőség, mint a falubeli kert és a szőlőhegy. A másik ok pedig az, hogy számos követendő példával találkoztunk már, amelyek a gyakorlatban is bizonyítják, hogy van élet a XXI. században is a dél-zalai hegyhátakon. A szőlőhegyek klimatikus és tájképi adottságai, turisztikai potenciálja olyan érték, amit a helyi erőforrásokkal való gazdálkodás során nem szabad figyelmen kívül hagyni!

Egyesületünk már régóta foglalkozik a szőlőhegyek problematikájával, konkrétan azzal, hogy mi is az oka a mostani helyzet kialakulásának. Alaposan körbejártuk ezt a kérdést, aminek a végén arra a megállapításra jutottunk, hogy a szőlőhegyek pusztulása az elöregedés, a nagy mértékű népességcsökkenés és az infrastruktuális fejlesztések elmaradásán túl legfőképpen annak köszönhető, hogy hegyhátaink sajnos elvesztették gazdasági értéküket! Ma már nem érték egy nadrágszíj parcella a hegyen, sok esetben csak nyűg, gazdasági haszna alig van. Ez a felismerés egyben a megoldás irányát is megszabja: vagyis, ha a szőlőhegyek valamiféleképpen vissza tudják nyerni gazdasági értéküket, azaz érdemes ott gazdálkodni, számottevő jövedelmet képesek termelni, akkor már meg van az ösztönzőerő a helyi gazdálkodásra, az ottani földek, épületek újra értékkel bírnak majd. A cél, tehát ez kell, hogy legyen!

Mert nem szükségszerű, hogy a szőlőhegyek pusztulása legyen a jövő! Vannak nagyon jó példák, amik azt bizonyítják, hogy van remény, a folyamatok megfordíthatóak. Mi ezeket a lehetőségeket szeretnénk felkutatni, népszerűsíteni, hogy azok minél több helybélihez eljuthassanak.

A Hegyháti Örökség Program egy olyan komplex célrendszer, mely elsősorban a szőlőhegyek megőrzésére fókuszál. Eszközrendszere több dimenzióban értelmezhető: jelenti azoknak a tradícióknak, értékeknek a megőrzését és továbbadását, amitől szőlőhegy a szőlőhegy, ugyanakkor pedig legalább ennyire az új gazdálkodási módok, innovatív tevékenységek felkutatását, elterjesztését is! E program célrendszerét szolgálják bizonyos HFS-ben rögzített LEADER pályázati felhívások, mint például a Hegyháti Gazdaságfejlesztési Program, a Hegyháti szolgáltatásfejlesztések támogatása. 

 

Bemutató anyag a Hegyháti örökség Programról (pptx formátumban): Hegyháti Örökség Program


Egy lehetséges irány: termesszünk kivit! - Miklós család, Becsehely

Becsehely, Kis-hegy, Miklós Ákos és családja. Néhány éve jószerével senki sem hallott róluk, de ma már nagyon sokan ismerik őket. Nem is véletlenül, hiszen nevük a magyar kivi védjegyévé vált! Ők az úttörői a kivi muraföldi termesztésének, mely tovább gazdagította a  tradícionális zalai gyümölcsészetet. A kivitermesztés azonban nem csupán érdekesség - és ezért nagyon botor dolog egy kézlegyintéssel elintézni -, hanem komoly üzleti vállalkozás is. A Miklós család 3,7 hektáros ültetvénye az élő példa arra, hogy üzemi méretekben is érdemes a kivivel foglalkozni. A bio módon termeszthető, az európai piacot uraló olasz gyümölcsöket minőségben felülmúló becsehelyi kivi gazdaságossági szempontból sem utolsó vállalkozás. Lehet hogy ma még furcsa, és szokatlan ez a fajta gyümölcsészet, de a külhonból származó növények esetében ez mindig is így volt (gondoljunk csak arra, hogyan kezdte hazai pályafutását pld. a burgonya).

Természetesen a siker záloga a tudás: a növény, a termőhely ismerete, mert a kivi nem mindenütt termeszthető eredményesen, amit több kudarcba fulladt hazai próbálkozás már bebizonyított. Vannak bizonyos alapvetések amikhez igazodni kell, de ha ezeket betartjuk és nem sajnáljuk a Miklós családhoz hasonlóan az odaadó gondoskodást növényeinktől, akkor azok bő terméssel hálálják meg munkánkat. Egy hazai áruházlánc polcain ma már megtalálhatók a "Magyar kivi Becsehelyről" cimkével ellátott dobozba sorakoztatott gyümölcsök, ami önmagában is mutatja a hazai kivitermesztés üzleti értékét. Számos médiamegjelenést tudhat már maga  mögött a családi gazdaság, például az egyik legtekintélyesebb üzleti lap, a Forbes magazin is több oldalas cikkben mutatta be a Miklós család becsehelyi gazdaságát. Akit bővebben érdekel a téma, azoknak jó szívvel ajánljuk a család weboldalát, amit itt lehet elérni: magyar kivi.


Ökológiai szőlőtermesztés és a rezisztens szőlőfajták - Gyukli Krisztián, Balatonfüred

  

 

A dél-zalai szőlőhegyek szomorú állapotának kialakulásában azt az okot is látnunk kell, hogy a jelenlegi gazdálkodás - bármennyire is tradícionális - nem képes a mai gazdasági viszonyok között életben tartani a hegyeket. Mit is jelent ez pontosan? 30-40 évvel ezelőtt még a szőlőhegyek valóban a szőtermesztés centrumai voltak, melyet a gyümölcstermesztés egészített ki. Elsősorban kisparcellás borszőlő termesztés folyt a térségben, ami azonban a társadalmi és gazdasági változások következtében egyre inkább visszaszorult. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan nem jelentkezet valami új, általánosan elterjedt hasznosítási mód - nem úgy pld., mint Surd és Liszó környékén az örökzöldek termesztése. Emiatt a szőlőhegyek gazdasági értéke rohamosan csökkent, az emberek felhagytak az itteni gazdálkodással, s mára csak alig néhányan maradtak meg a szőlészkedésnél és borászkodásnál! Persze e folyamat hegyhátanként más és más ütemben ment végbe, de a kis szőlőhegyek esetében ez szignifikánsan jelentkezett! Nem segített ezen még az sem, hogy időközben a vidék legértékesebb termőhelyei borvidéki besorolást kaptak és köszönhetően dr. Bussay Lászlónak, sokak számára bebizonyosodott, hogy lehet itt kiváló minőségű, eladható bort termelni! E bevezető révén pusztán arra a tényre kívántunk rávilágítani, hogy a kisparcellás szőlőművelés önmagában ma már képtelen megőrizni a jövőnek a zalai szőlőhegyeket!

De temetnünk a szőlőművelést nem kell és nem is szabad! Elég csak nyitva tartani a szemünket és meglátni azokat a hazai és nemzetközi trendeket (inkább utóbbi a lényeges), amelyek a szőlészetben és borászatban is a jövő felé mutatnak és meghatározzák ezen ágazat fejlődési irányait! Ilyen például az ökológiai szőlőtermesztés, mely az alkalmazott technológia és a rezisztens szőlőfajták révén alkalmas arra, hogy zalai viszonylatok között is érdemes legyen a szőlőskertekben gazdálkodni! Azonban ehhez új tudás és megújult szemlélet kell! Ennek egyik birtokosa Gyukli Krisztián, balatonfüredi borász!

Ha felkeltettük az érdeklődést, akkor itt lehet további információk után kutatni: Ugrás a Gyukli Pince oldalára!

Aki pedig a csemegeszőlők iránt érdeklődik, az itt talál magának nagyon sok érdekességet: Ugrás a csemege szőlő fajtagyűjteményhez